Noé Állatotthon Noé Állatotthon

Pedigré nélkül

2010.03.10

Szépek, kedvesek, okosak, hűségesek. Kell ennél több? Szerintem nem.
Mégse néz rájuk senki, pedig téli esténként lábunknál ülve, séták közben, vagy álmainkat őrizve, mindig úgy tekintenek ránk, mint egy istenre. Lehet, hogy nincs pedigréjük, de mit számít az?

Az ország menhelyein, gyepmesteri telepein, szebbnél szebb keverékek várnak arra, hogy valaki őket is hazavigye, hogy legyen egy családjuk, végre egy igazi, szerető, meleg családi fészek.

Vannak olyan kutyák, akik már 3-4-5-6 éve várják reménykedve, hátha egyszer csak valaki rájuk néz és azt mondja TE KELLESZ NEKEM . Vajon eljön az ő idejük is? Bízom abban, hogy így lesz.
Vagy végig kell nézzük, ahogy megöregszenek és meghalnak a menhelyeken? Miért? Miért ilyen igazságtalan velük az élet? És mi lesz azokkal a keverékekkel,akik csöppnyi babaként kerülnek be egy menhelyre, mert dobozba, zsákba kidobva szabadulnak meg tőlük. Bizony, lesznek közöttük nagyon sokan, akik felnőttként sem fogják megismerni, hogy milyen egy igazi családban, a gazdi lábánál fekve, minden reggel egy finom, puha, simogató kéz érintésére ébredni, mert a menhelyen fognak megöregedni és meghalni. Pedig milyen sok szeretetet tudnának adni!

Mégse kellenek senkinek. Vajon miért? Csak azért, mert keverékek? Nem elég szépek? Miért? Mi azok vagyunk mindannyian?

És akkor még nem is beszéltünk a fogyatékos kutyákról. A vakról, a süketről, a háromlábúról, a kacskalábúról, a megkínzottakról. Pedig ők is szeretnének esélyt kapni az élettől és reménykedve bújnak minden kétlábúhoz, mert a szívük csordultig tele van szeretettel és a gazdi utáni vágyakozással. És ezt csodáltam mindig is a kutyákban. Azt, hogy ők képesek bízni még azok után is az emberekben, hogy előző életükben bántalmazták vagy egyszerűen csak kihajították őket, mint egy megunt rongyot.

Ha Ön egy társat keres, válasszon a menhelyekről, gyepmesteri telepekről egy keveréket, mert nincs hálásabb kutya, mint egy menhelyről befogadott, hisz ők már tudják, hogy milyen volt kidobottként, utcán, gyepmesteri telepeken, menhelyeken arra várni, hogy mi lesz velük,  várni nap, mint nap, hogy valaki csak őket válassza. Nem fog csalódni a szeretetükben. Persze fontos az, hogy az örökbefogadó  megfelelő kutyát válasszon, ezért is van szükség az önkéntesek és az örökbefogadók közötti elbeszélgetésre, tanácsadásra.

Egy kutya örökbefogadása nagy felelősség, kérjük, fontolják meg alaposan. Ha a feltételek még nem adottak, látogassanak el egy közeli állatmenhelyre, sétáltassák meg a kutyákat. Egyet garantálhatok, nem fogják rosszul érezni magukat. Friss levegőn, nagyokat sétálva a városi ember teste, lelke is kitisztul és a kutyák is boldogok lesznek. Kell ennél több?

MÁR CSAK SOK-SOK SZERETŐ GAZDI!


Zsuzsa